A Párizsban élő, magyar származású művészek alkotásaival és róluk készült portrékkal indult a Szöllősi-Nagy–Nemes gyűjtemény a kilencvenes évek elején, s a mai napig ez a művészeti közeg köti össze szervesen a kollekció képző- és fotóművészeti egységét. Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit kezdettől fogva tudatosan keresték a portrékat, s igyekeztek a gyűjteményükbe arcképeket és műveket egyaránt beemelni egy-egy alkotótól. Nem tagadható a két országban dolgozó magyar fotográfusok erőteljes hangsúlya a gyűjtemény egészét illetően, ugyanakkor tágabb kitekintésre is ad lehetőséget a kollekció. Kisebb tematikus egységek már kezdettől fogva megmutatkoztak a gyűjtemény fókuszát illetően, így az emberi testtel, emberi munkavégzéssel kapcsolatos fotográfiák, de az urbánus közeg és építészeti fotográfia is nagy hangsúllyal van jelen.

A Szöllősi-Nagy–Nemes gyűjtemény MOMŰ-ben rendezett, második fotókiállításának középpontjában az emberi test áll - különböző perspektívából, képzőművészeti előképekből, experimentális sorozatokból vagy éppen akciókból kiindulva vizsgálva a test vizuális reprezenciójának lehetőségeit. A test, mint téma mindig is kiemelt szerepet játszott a fotográfia történetében, a művészeti ág megjelenésével szinte egy időben népszerűvé vált: a ruhátlan emberi test a bibliai-mitológiai miliőből műtermi közegbe került, majd a huszadik század folyamán fokozatosan eltávolodott a humán vagy éppen szépség szimbólum-szerepétől, s a nemi és társadalmi szerep-, illetve identitás-változásokat magába olvasztva formálódott az elmúlt másfél évszázad során. A huszadik század második felében megjelenő akcióművészetek pedig a test és a fotográfia médiuma közötti párbeszédre irányították a fókuszt.

A TEST/ESETEK kiállítás a képzőművészeti előképek hatásával, illetve a testtel, mint formával és a tudományos megfigyelés tárgyával foglalkozik.