A Blaha utca végében emelt copf stílusú Horváth-ház már több mint ötven éve állt akkor, amikor 1852-ben, a nevezetes londoni University Hallban elhangzott a Kossuth-emigráció tudós tagjának, a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatójának, az osztrák–magyar kiegyezést minden erejével támogató Pulszky Ferencnek az előadása haladásról és hanyatlásról az egyetemes múzeumügyben.
Pulszky ezekkel a szavakkal szólt a válogatott londoni hallgatósághoz: „Korunk legéletbevágóbb kérdése az emberek nevelése; ennek fontosságát mind a politikusok, mind a vallásos gondolkodók elismerik. Ám amikor nevelésről beszélünk, leggyakrabban pusztán a megértési képesség gyakorlására és a morális érzék fejlesztésére gondolunk; túl kevés figyelmet fordítunk az ízlés fejlesztésére, a képzelet vezetésére és irányítására. A Szépség érzéke ezáltal fejletlen marad a közgondolkodásban; nem kérdőjelezhető meg viszont, hogy a képzelet tisztasága, a nemesre és szépre való hajlam az erkölcsi érzemény legjobb támasza. A történelem és a tapasztalat arra tanít bennünket, hogy a nemzetek és az egyének elleni legnagyobb bűnöket általában azok követték el, akiknek képzelete a gorombasághoz, a nyerseséghez (...) szokott. Látjuk, amint a mesterkélt hívatja magát művészetnek, a csillogás kiszorítja a szépséget, (...) A valóságot utánzó művészet, festészet és szobrászat, amely az intuíción keresztül alakítja az ízlést, sokkal közvetlenebb hatással van az esztétikai érzék fejlődésére.” Úgy vélem, Pulszky szavait 170 év távlatából is meghallotta Balatonfüred városának kulturális vezetése és a város polgármestere. Évtizedek óta invitálják a város barátait kulturális intézmények megnyitására. Az Európai Unió és a gazdasági élet szereplői támogatásának köszönhetően 2010-ben megnyílt a Vaszary Galéria, és több más, az új hagyományok megteremtésén dolgozó intézmény is. Otthonra talált e városban a modern művészet. Itt azonban egy percre meg kell állnunk. Ilyen eseményre, mint ez a mai, vagyis az egyetemes modern és kortárs művészet egy fontos irányzatát bemutató Műtár, azaz múzeum megnyitására már rég nem került sor Magyarországon. Ezt a gyűjteményt olyan modern képek alkotják, amelyek letisztult és absztrakt formákban illusztrálják az emberi percepciót és képzeletet. Ezek a képek sok mindent tesznek igazán láthatóvá, amit majd önök is tapasztalni fognak, amikor vissza-visszatérnek ide, a kitűnő kurátorok, Rényi András és Somosi Rita által rendezett termekbe. A gyűjtők, Nemes Judit festőművész és Szöllősi-Nagy András hidrológus professzor sikeresen gondolták végig a Balaton-parti pihenéssel együtt járó örömök egyik lényegét: magas kultúrát csempészni a strandpapucsok mellé. A város célja az volt, hogy a nagyszerű gyűjtők által letétbe helyezett mintegy kétezer műtárgyhoz kapcsolódjanak olyan eredeti kiállítások és fontos rendezvények, amilyenekre sokáig csak a nagyobb európai és itthoni városokban nyílott lehetőség. A szépség érzete minden korszakban és minden országban egyforma. A képzőművészetek és a fotóművészet vagy a videóművészet képes széttörni a konvenció rabságát, akár Japánban vagy a Nílus folyónál, akár New Yorkban vagy Miskolcon élünk. Ez az emberi művészi lángelme legnemesebb természete. Ám nem, bizony nem mindennap történik meg az, hogy egy, a magyar és a francia fővárosban élő művész/tudós házaspár és egy derűs kisváros egymásra találnak. A gyűjtők és Bóka István polgármester, valamint Cserép László, Kositzky Anett és munkatársai szinte ösztönösen kötötték most össze a reformkori és kiegyezés kori hagyományt a XXI. századi globális értékekkel, az új művészeti befogadást érintő irányokkal. Az egykor Pulszky Ferenc által megfogalmazott múzeumideál és a nemzetközi múzeumi ún. BIZOT csoport által közel húsz éve megfogalmazott elképzelések is találkoznak most az új, balatonfüredi Modern Műtár frissen kialakított koncepciójában. Formát pedig mindezeknek a Vikár és Lukács Építész Stúdió, valamint a belsőépítész Batisz Miklós és a grafikus Farkas Anna adott neki. Testvérintézményéhez, a veszprémi Modern Képtár / Vass-gyűjteményhez hasonlóan ez az új műtár azt vallja, hogy a művészetekben létezik olyan kapocs, amely összeköti a civilizációkat, a nemzeteket, a múzeumokat, mert a műalkotások hatását mindenki érzi. Ezért is van az, hogy oly sok kiváló ember szereti magát körülvenni műtárgyakkal. És legtöbbször eljön az a pillanat, amikor a gyűjtő, akit ellenállhatatlan vágyakozás kötött a képekhez és szobrokhoz, fotókhoz és grafikákhoz, rájön, hogy az ő vágya több. Az emberi szellem többet akar: cselekedni akar a jövőért, hogy kortársai jobban megértsék a múltat. És az ilyen szellem, az ilyen ember a gyűjteményét a köznek juttatja. András, Jutka, nagyon köszönjük. Tudatában vagyunk annak, hogy a gyűjtemény milyen helyet foglal el a modern világban, és hogy Ti cselekedni akartok a jövőért.
Megjelent: Élet és irodalom – LXVII. évfolyam, 21. szám, 2023. május 26.
